"A Jóga tapasztalatok valóságának tagadása vagy aspektusának kritizálása elfogadhatatlan egy olyan embertől, aki nem rendelkezik közvetlen ismerettel annak gyakorlatáról, mert a róluk való ítéletalkotás során a Jóga állapotok túllépik a bennünket körülíró feltételeket."
/Mircea Eliade/
Közép-Ázsia az átlag európai ember számára a misztikus és szinte felfoghatatlan, értelmezhetetlen vallások világa. A kutatók (kultúrantropológusok, néprajzosok, valláskutatók, művészettörténészek, stb.) számára azonban valami egészen más: A kutatások szinte kifogyhatatlan tárháza, a hagyomány és a fejlődés - az archaikus kultúrák és a dinamikusan fejlődő modern társadalmi formák - állandó találkozásának színtere. Ellentétek, folyamatos változás, békés vagy időnként véres egymásra hatások folytonos küzdőtere... A legdélibb indiai terület Kerala és Karnataka, a legészakibb Himachal és Uttar Pradesh. A Himalája legmagasabb országa Nepál. Első benyomásra talán nem érthető a területek összekapcsolása, bár egy földrajzi és kulturális sávot alkotnak a Hindusztáni félsziget vonalát követve. Ami összekapcsolja és egy szellemi egységgé teszi ezt a politikailag tagolt és néprajzi szempontból igen vegyes régiót, az a közös kulturális, vallási hagyomány, melyet Hinduizmus nak nevezünk. A Hinduizmus az indiai kultuszok és vallási formák gyűjtőneve. Ezért a nyugati és keleti kutatók egyaránt igen tág spektrumban használják ezt a terminust. Azt mondhatjuk hogy a Hinduizmus magában hordozza a Védikus vallást, a Brahmanizmust, a Tantrizmust, és az indiai lokális vallásokat is. Az indiaiak bár használják a ‘Hindu’ kifejezést, leginkább úgy határozzák meg vallási hovatartozásukat, hogy melyik isten követői. Ebből a szempontból a ‘hindukon’ belül a két legnagyobb elkülöníthető csoport a vaisnavák,visnuiták (vaisya vagy vaisva) – azaz Vishnu isten követői, illetve a sivaiták (saivák) – azaz Shiva isten követői. Az indiai bölcselet szerint az emberiségnek három “tudománya” van. Az első a természettudomány, amely a természet erőinek megismerését és kontrollját tűzi ki célul. A második, “magasabb” tudomány, az “értékek tudománya” azzal foglalkozik, hogy melyek az emberi együttélés alapelvei és milyen értékek mentén történhet ez: megértés, együttérzés, szeretet, érettség, szolgálat. De honnan jöhetnek ezek az értékek?
A védanta válasza igaz: "az emberi személyiség szellemi dimenziójából." Ez különbözteti meg az embert az állattól, ebből fakad a harmadik tudomány: a szellemiség tudománya. Az ember isteni énje az Atman, s amikor az ember felismeri az igazságot, akkor egyetemessé válik. Sőt: az ember, mint rész is magában hordozza az egyetemest, csakhogy ennek határt szab a teste és az érzékszervei. A határok meghaladása a szellemi fejlődés, ez a célja a hindu szellemiségnek-(Védáknak,Jógának)- ,hacsak nem jelenik meg bennünk a dogmatizmus és az intolerancia.
Agni Sethu (अग्नि)